Lelki otthon
Eredetileg másik témáról terveztem írni, de az még érik bennem. Most inkább a lelki hazatalálásomat osztom meg az olvasókkal. Világ életemben evidens volt, hogy református vagyok. Bevallom, nem ismerem más vallások liturgiáját, és mindig is idegenkedem más helyekre misére vagy istentiszteletre menni. Lehet azért is érzem így, mert ezek a helyek nyitottak mindenki számára, így nincs az emberre írva, hogy "Bocs, én csak látogató vagyok itt, fogalmam sincs, mit kell csinálni". A többi ember nem tudja, hogy én először vagyok az adott helyen. Persze, nem állok meg a küszöbön, hogy én ide be nem megyek, de inkább meghúzódom a sarokban és csak figyelek. Emlékszem, gyerekkoromban egy katolikus misén, amikor családilag szépen felvonultunk azon ritka alkalomból, hogy apai nagymamát elkísérjük templomba és leültük a szokott helyére - ami nem a sarokban volt -, én pedig teljesen kiakadtam magamban, hogy -nem tudom mikor esedékes ez egy mise folyamán - a "köszöntsük egymást a béke ...